Könyvajánló – Laila Ibrahim: Arany pipacsok
- by CrafterFox
- in Könyvklub
- posted október 28, 2021
Valamilyen fura oknál fogva, már akkor el akartam kezdeni a könyvajánló megírását, amikor körül-belül a regény felénél tartottam. Úgy éreztem, lassan zajlanak az események, sokkal lassabban, mint az első két könyvben, A sárga krókuszvirágban és a Mustármagban. Gondolom, nem fedek fel nagy titkot azzal, hogy elmondom, Mattie az első száz oldal után meghal. Ennyit a fülszöveg is elárul. Az volt a benyomásom, hogy a történet erre az eseményre fog fókuszálni, erről fog szólni, vagyis a Mattie és lánya, Jordan, valamint “fogadott lánya” Lisbeth kapcsolatáról. Szóval, elég nagy meglepetésként ért, hogy Mattie annyira az elején eltávozik a történetből, ami mindeddig többnyire róla szólt. Nem igazán tudtam elképzelni, hogyan fogja Ibrahim felvenni a történet szálát innen. Ehhez képest sikerült azért meglepnie, és minden elvárásomat felülmúlnia. Mattie halála így a valódi események gyutacsának, kiinduló pontjának bizonyult. Távozása a halandók köréből közelebb hozza egymáshoz a történet női tagjait, olyan köteléket alakítva ki közöttük, amely – remélhetőleg, ezalkalommal nem szakad majd meg.
Ezen kapcsolatokon keresztül Ibrahimnak sikerül olyan nehéz témákat boncolgatni, mint amilyen a családon belüli erőszak, az 1890-es évek női választójogi mozgalma, a faji keveredés elleni törvények, valamint a Pullman tüntetések. Az Arany pipacsok egy olyan hihetetlenül túlfűtött időszakban játszódik, hogy szinte az az érzésem, hogy a fent említett témákat még ennél is jobban ki lehetett volna bontani. De ki tudja, talán lesz majd egy negyedik könyv is…. Hátha!
Ami a történelmi hitelességet illeti, a három regény közül az Arany pipacsok az, amely a leginkább törekszik a kor politikai és társadalmi viharainak bemutatására. Laila Ibrahim olyan neves aktivistákat és írókat említ meg, mint Ida B. Wells, Susan B. Anthony vagy Frederick Douglass, akik mindannyian igen sokat tettek a nők, illetve a színes bőrűek jogainak előreléptetéséért.
Jordan személyén keresztül, Ibrahim emléket állít Sojourner Truth-nak is, az afro-amerikai abolocionistának és aktivistának. Ő volt az első fekete nő volt, aki elmondhatta magáról, hogy sikerült megnyernie egy fehér férfi ellen indított pert (1828-ban beperelte volt “gazdáját”, amiért az törvénytelenül eladta alig öt éves kisfiát).
Jobban belegondolva, Sojourner Truth története elég nagy jelentőséggel bír A sárga krókuszvirág-trilógia összes könyvében. Gondoljunk csak Mattie és Jordan szökésére, illetve Jordan vágyára, hogy a nők, de leginkább a fekete nők jogait kivívja.
Az Arany pipacsokban azt szerettem talán a legjobban, ahogyan Ibrahimnak sikerült a szereplőit egy politikai zűrzavar kellős-közepébe illeszteni, miközben nem feledkezett meg arról sem, hogy a köztük lévő kusza kapcsolatokra is kellő energiát fordítson. Különösen emberinek éreztem Jordan viszonyulását Lisbeth-hez, akit egyszerre szeret és tartózkodik tőle (szereti, mert anyja is szerette, de fenntartásai vannak, mert bőrük színének különbözőségéből adódóan eltérő életeket éltek és élnek még mindig). Ennek ellenére sikerül a szívében megtalálni Lisbeth és családja számára a helyet, és elfogadni a nő őszinte közeledését.
“A gyermekeinkért kell elültetnünk a szabadságfa magjait, hogy ehessék majd a igazságszolgáltatás gyümölcsét, amelyet mi sosem kóstolunk majd meg.”
A magvető és a mag szimbóluma nagyon erősen jelen van A sárga krókuszvirág-trilógia összes kötetében. A három könyv olyan szereplőket sorakoztat fel, akik (még akkor is, ha fiktívek) bátorsága és kitartása nélkül a világ még elmaradottabb lenne, mint ma. Legalábbis, ami a polgári jogokat és az ember alapvető szabadságát illeti.
Az Arany pipacsokban, csakúgy, mint az előző két regényben, szintén megjelenik egy erőteljes metafora: maguk az arany pipacsok. Úgy gondolom, hogy ezek a virágok egy olyan világ törtékeny szépségét jelképezik, amely már szinte kézzel fogható, de mégis túl távol van. A szabadság, amelyet szeretett hősnőink realitásnak élnek meg, olyan, mint egy látomás: bármelyik pillanatban elillanhat. Tulajdonképpen itt kapcsolódnak be az előző könyvek mateforái, az igény és remény egy jobb jövőért (sárga krókuszvirág), illetve az elszántság, hogy mindent megtegyenek álmaik eléréséért (mustármag).
Ami a legjobban meglepett az Arany pipacsokban, az Sadie férjének, Heinrich-nak a bemutatása volt, és a mód, ahogyan nagyon finoman, szépen, lassan kicsomagolódik a kapcsolatukat egészen a rothadó magig. Sadie volt a kedvencem ebben a részben, mert őérte vérzett leginkább a szívem. Annak ellenére (vagy éppen annak köszönhetően?), hogy milyen nehézségeken kell keresztülmennie, sikerül olyan nővé válnia, amilyenek sokan szeretnénk lenni.
Nagyon közel kerültek a szívemhez Laila Ibrahim trilógiájának szereplői, és szinte már úgy érzem, a családomhoz tartoznak ők is. Szomorú vagyok, hogy talán sosem lesz folytatás, de így legalább olyan jövőt biztosíthatok nekik a fejemben, amilyet igazán megérdemelnek.
Boncolgassuk kicsit!
Mit gondoltok Sadie és Henrich kapcsolatáról (legfőképpen arról, ahogyan Sadie férje hangulatingadozásait kezeli)?
Tagadhatatlan, hogy Jordan és Lisbeth testvéri szeretetet éreznek egymás iránt. Szerintetek sikerül ápolni kapcsolatukat a jövőben is?
Naomi és Willie kapcsolatáról nem írtam az ajánlóban (nem lőhetem le az összes poént, na), de érdekelne, hogy mit gondoltok a döntésekről, amelyeket közösen hoznak.
Értékelésem
Az Arany pipacsok legalább annyira jó volt, mint A sárga krókuszvirág vagy a Mustármag, ha nem jobb! Így, természetesen ő is megkapja tőlem az Öt Rókás értékelést. 🦊🦊🦊🦊🦊
Az alábbi linkeken, pedig elolvashatájtok a trilógia első két kötetéhez írt könyvajánlóimat is.
Végezetül pedig, itt hagyok nektek pár érdekes infót a korszak politikai változásairól, hogy könnyebb legyen megérteni az utalásokat, ha nekifogtok az Arany pipacsok olvasásának.
A Pullman tüntetések
1893-ban, egy országos gazdasági recesszió idején George Pullman több száz alkalmazottat bocsátott el, és sok megmaradt dolgozó bérét csökkentette. Mindeközben nem volt hajlandó csökkenteni a bérleti díjakat vagy a bolti árakat az illinoisi Pullmanben, ahol sok alkalmazottja élt. A Pullman dühös munkásai 1894 májusában és az azt követő hónapban távoztak. A Pullman-sztrájk hatékonyan leállította a vasúti forgalmat és a kereskedelmet Chicagótól a nyugati partig húzódó 27 államban. (Részletesebben olvashattok róla itt)
A faji keveredés elleni törvények
A faji keveredés elleni törvények olyan rendeletek voltak, amelyek törvénytelenné tették az afro-amerikaiak és a fehér emberek házasodását vagy intim kapcsolatát. Az intézkedések először az Egyesült Államokban jelentek meg a gyarmati időkben, és két funkciójuk volt. Először is, a törvények segítettek fenntartani a faji kasztrendszert, amely a rabszolgaság kiterjesztéséhez és a fehérek felsőbbrendűségének eszméjéhez szükséges. Másodszor, a keveredés elleni törvények nagyobb hatalmat biztosítottak a fehér férfiaknak a fehér nők szexuális döntéseinek ellenőrzésére.(Részletesebben angolul itt)
Ida B. Wells
Ida B. Wells-Barnett kiemelkedő újságíró, aktivista és kutató volt a 19. század végén és a 20. század elején. Életében küzdött a szexizmus, a rasszizmus és az erőszak ellen. Szakképzett íróként Wells-Barnett újságírói képességeit is felhasználta, hogy rávilágítson az afroamerikaiak helyzetére a déli országokban. (Itt olvashattok többet)
Frederick Douglass
Frederick Douglass szökött rabszolga volt, aki prominens aktivista, író és nyilvános szónok lett. Vezetője lett az abolicionista mozgalomnak, amely a rabszolgaság gyakorlatának megszüntetésére törekedett, a polgárháború előtt és alatt. A konfliktus és az 1862-es emancipációs kiáltvány után 1895-ben bekövetkezett haláláig folytatta az egyenlőség és az emberi jogok érvényesüléséért vívott harcot. (További információk itt)
Susan B. Anthony
Amerikai aktivista, úttörő keresztes lovagja a nők választójogi mozgalmának az Egyesült Államokban, és a National Woman Suffrage Association (1892–1900) elnöke volt. Munkája segített kikövezni az utat az alkotmány tizenkilencedik módosításához (1920), amely a nők szavazati jogát biztosította.” (Részletesebben olvashattok róla itt)
Sojourner Truth
Sojourner Truth afro-amerikai evangélista, abolicionista, nőjogi aktivista és író volt, aki rabszolgaságba született, mielőtt 1826-ban megszökött. Miután elnyerte szabadságát, Truth az abolicionizmusról és az egyenlő jogokról prédikált. Egy beszéddel vált ismertté a híres refrénnel: „Ain’t I a Woman?” (Hát én nem nő vagyok?). Állítólag egy 1851-es ohiói női kongresszuson mondott előadást, bár a beszédről szóló beszámolókat (és azt, hogy Truth használta-e valaha is ezt a refrént) a történészek azóta megkérdőjelezik. Truth egész felnőtt életében folytatta keresztes hadjáratát, meghallgatást szerzett Abraham Lincoln elnöknél, és a világ egyik legismertebb emberi jogi keresztes lovagja lett. (Részletesebben olvashattok róla itt)
Igaz, a regény magyar nyelven még nem kapható, angolul az alábbi linkeken megtaláljátok:
Amazon 🇬🇧
Amazon 🇺🇸
Mint mindig, köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzést! Osszátok meg barátaitokkal is, ha tetszett! 💙
