Silvia Moreno-Garcia: Jádeisten, árnyisten
- by CrafterFox
- in Könyvklub
- posted augusztus 17, 2021
Silvia Moreno-Garcia Jádeisten, árnyisten című könyve egyike volt a Goodreads 2020 legjobb könyvei válogatásának, úgyhogy elég egyértelmű volt számomra, hogy el fogom olvasni. Általában nem keresek rá az elolvasni kívánt könyvekre, megelégszem a Goodreads rövidke kis leírásaival. Ez azért van így, mert nem akarom a fejem mások véleményével tölteni még mielőtt a sajátomat kialakíthatnám. Persze, az, hogy a Goodreads legjobbjai közül válogatok már eleve azt feltételezi, hogy hagyom magam befolyásolni, de ez egy másik téma egy másik napra.
Nos, ugyanígy történt ezzel a könyvvel is. Amikor a kezembe vettem, és elindultam Casiopeiával erre az utazásra, nem tudtam, hogy ez tulajdonképpen egy ifjúsági regény. Én meg már nem vagyok ifjú (sajna). Különben nem is ez a lényeg, hiszen bárki élvezhet bármilyen történetet, függetlenül attól, hogy milyen korosztálynak szánta az írója. Én például imádom a 4-6 éveseknek írt meséket.
A Jádeisten, árnyisten, tehát, egy ifjúsági regény, ami elkalauzol bennünket Xibalbába, a maja túlvilágba, Hun Kamé, Xibalba királya oldalán. Egy kis románc is átszínezi a történetet, egy amolyan gyermekszerelem-féleség, amikor az ember még a legegyértelműbb dolgokat is hajlamos félreérteni (beleszeretni egy olyan istenbe, aki képtelen emberi érzelmek kimutatására azért elég nagy hátrány ebben az esetben, azt meg kell hagyni).
Ami igazán tetszett ebben a regényben az a maja elemek és az 1920-as évek Mexikója keverékéből festett kép. Sokat megtudtam erről a színes világról, de úgy éreztem, hogy a szereplők és a köztük lévő kapcsolatok kidolgozása hagyott maga után kívánnivalót bőven.
Ennek az oka talán éppen az lehetett, hogy az írónő inkább a főszereplő kalandjainak bemutatására koncentrált, elhanyagolva kissé a többi szereplővel ápolt és kialakított kapcsolatait. Casiopea nagyapjával és unokatestvérével, Martinnal való kapcsolata nem megy túl egy egyszerű vázlaton. Legalábbis én így látom. Az erőszakos, toxikus kapcsolatnak csak egy halvány rajzolatát találjuk. Számomra nem elég magától értetődő az a mélyen beágyazódott gyűlölet Casiopea részéről családja (még életben lévő) férfi tagjaival szemben.
Természetesen értem, hogy a folyamatos munkáltatás, és az érzelmek teljes figyelmen kívül hagyása hogyan teheti földi pokollá egy tizennyolc éves lány életét, de én mégis egy erősebb magyarázatot vártam Casiopea szabadulási vágyára. Persze, ezek csak az én benyomásaim, javítsatok ki, ha tévedek. 😊
Mindennek ellenére azért nem volt ez egy rossz könyv. Xibalba leírásait a különböző szörnyekkel és félelmetes lényekkel különösen élveztem. Maximálisan sikerült felkeltenie az érdeklődésemet a maja mitológia iránt. A szójegyzék kifejezetten hasznos, hiszen bárminek utána tudunk nézni, illetve a hagyományokról, különleges lényekről is tanulhatunk egy-két újdonságot. Ennek köszönhető az is, hogy a könyv elolvasása után megnéztem néhány dokumentumfilmet is a témáról.
A regény betekintést enged az ősi maják hiedelmeinek világába egy fiatal lány szemén keresztül, aki, bár ereiben maja vér csörgedez, régen elszakadt már ezen ősi világtól, többek között a kereszténységnek köszönhetően (amit éppen nagyapja és unokatestvére képvisel). A könyv ezen a ponton érinti kicsit a kereszténység ősi kultúrákra gyakorolt romboló hatását is, mikőzben emléket is próbál állítani ennek a már majdnem elfeledett világnak.
Olvassátok szeretettel ezt a könyvet, ha tudni szeretnétek hol van Xibalba, mi az a chu’lel, vagy csak egy kis kalandra vágytok.
Értékelés
A Jádeisten, árnyisten most egy Három Rókás értélést kap tőlem. 😊
🦊🦊🦊
Írjátok meg bátran hozzászólasban, hogy ti mit gondoltatok a regényről!
Boncolgassuk kicsit!
Mit gondoltok a névválasztásról? Miért éppen Casiopea?
Szerintetek miért vonzódik Hun Kamé Casiopeához (úgy fizikailag, mind érzelmileg)? Vajon csupán csak isteni erejének hirtelen szertefoszlása lehet az ok?
Nektek mit tetszett a történetben? És mi nem?
Ezt a könyvet megvásárolhatjátok angol nyelven itt:
Amazon 🇺🇸
Amazon 🇬🇧
Vagy magyarul itt:
Bookline 🇭🇺
Ha tetszett ez a bejegyzés, olvasd el a többi könyvajánlómat is!
Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Margaret Atwood: A vak bérgyilkos
Colson Whitehead: A föld alatti vasút
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Kérlek, iratkozz fel a blogomra, és oszd meg ezt a bejegyzést barátaiddal is! 🦊
Köszi! 💙
