Kaland, a kiránduló kalandor

Kaland, a kiránduló kalandor

by CrafterFox
in Kaland a Kalandor
posted október 4, 2021

Kedves naplóm!

A hatóságok úgy döntöttek, kínzó kirándulásra visznek. Mindenhonnan leselkedik rám az elkerülhetetlen veszély. Ezt már abból megéreztem, hogy rátették azt az átkozott hámot az én tökéletesen fényesre nyalt ébenfekete testemre.

A rozoga fekete fémdobozzal mentünk, ami gyakorlatilag egy kemence. Bárcsak úgy tudnék izzadni, mint az emberek! Akkor nem fárasztani ki annyira ez a nyamvadt lihegés. A hosszabb hajú ilyenkor szeret az ölében tartani. Imádja a szenvedésem minden pillanatát. Ez élteti. Végülis, többnyire csak ilyenkor engedem meg neki, hogy azokat a szutykos ujjait végigsimítsa az én fényes bundácskámon. Nincs beleszólásom. Vagy megengedem, hogy simogasson, vagy dülöngélek a fémdobozban jobbról balra, mint egy részeges kacsa.

Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg megérkeztünk a kínzás helyszínére. Torkom szakadtából nyávogtam neki, kiabáltam, hogy nem akarok kiszállni a fémdobozból. Igaz, hogy nagyon meleg van benne, de legalább itt nem esznek meg.

Teljesen figyelmen kívül hagyták a kérésemet, és utamra indítottak a köves úton, aminek kutya, tehén, és – oh jaj! medve szaga volt. Hiába minden kétségbeesett sikolyom, nem engedték, hogy visszaforduljak. Folyton a nevemet mondogatták, és szinte kényszerítettek, hogy megmásszak egy egész magas hegyet. Az én selyempuha tappancsaim nem az ilyen könyörtelen túrákhoz vannak szokva, de ez a hatóságokat egyáltalán nem érdekelte. Hiába nyávogtam, nem értették, mit akarok. Nem is értem, hogy miért, hiszen tökéletesen utánzom a hülye hangokat, amiket kiadnak… Azt legalább sikerült megértetnem velük, hogy jól esne, ha legalább vinnének egy kicsit ölben, hogy megpihenhessenek a lábacskáim.

Amikor végre felértünk, szinte levegőt is alig kaptam, annyira elfáradtam. Be kell vallanom, tetszett nekem ott fent. Jó volt a levegő. Na meg, olyan magasról lenézni azokra a buta emberekre, igazán remek élmény! Pont ott van a helyük. Lent, mint az alattvalóimnak. Haha.

Az embereim megitattak és kerestek egy kellemes kis árnyékos helyet nekem. Az az igazság, hogy tudnak ők szépen is viselkedni, ha akarnak.

A visszaút maga volt a tökély! Végre hazafelé haladtunk, a hatóságok végre felfogták, hogy mit akarok! Sosem voltam még ennyire boldog, hogy újra láthatom a fekete fémdobozt. A nőstény embernek most egész szívesen megengedtem, hogy az ölében tartson. Hú, mennyire jó lenne, ha a hím nem játszana annyit azzal a kerek bigyusszal! Ha ő simogatna útközben, az sokkal menőbb lenne, hisz őt sokkal jobban kedvelem. De végülis a nőstény sem annyira gáz. Azt hiszem, meg fogom szeretni őket.

Amikor végre hazaértünk, megetettek úgy, ahogy kell. Aztán lefektettek a pihe-puha ágyikómba úgy, ahogy azt elvárom tőlük. Kezdem őket megkedvelni…

Később aztán simogatást kértem tőlük, amit ők rögtön meg is adtak nekem. A nőstény játszott kicsit velem, ki is fárasztott becsületesen. Egész rendesek. Azt hiszem, egy kicsit már szeretem is őket…