Ház az égszínkék tengernél

TJ Klune Ház az égszínkék tengernél

TJ Klune Ház az égszínkék tengernél című regénye egy különleges árvaházról szól, ahol a mágiával rendelkező gyerekek önmaguk lehetnek, és szabadon fejezhetik ki legbelsőbb érzéseiket és vágyaikat. Tulajdonképpen egy olyan árvaház története ez, amelyet szívesen látnánk a valóságban is. A regény, azonban sokkal több egy pár varázsgyerek meséjénél.

A Ház az égszínkék tengernél az első LMBTQ regény, amit valaha olvastam. Ez nem azért van, mert kerültem az ilyen jellegű regényeket, csupán csak nem akadt egy sem a kezembe mostanáig. Úgyhogy nem meglepő számotokra – gondolom -, hogy ez a regény elsősorban az elfogadásról szól – önmagunk, és mások elfogadásáról egyaránt. Bár a felnőtt szereplők közül kettő meleg (és egymásba is szeretnek), úgy gondolom, az LMBTQ közösség elé táruló nehézségeket legjobban Talia, a gnóm személye példázza a legjobban. Talia egy szakállas kislány, akit sokszor kérdőre vonnak ezért, de végső soron rajta múlik, ki is akar valójában lenni, hogyan is szól az ő igazi hangja.

“- Dühös vagyok. Ezeknek a gyerekeknek minden nap a róluk alkotott előzetes elképzelésekkel kell szembenézniük. És olyan felnőttekké válnak majd, akik csak ugyanezt tudják.”

Noha a regény elég nagy része az LMBTQ közösség nehézségeit boncolgatja, a Ház az égszínkék tengernél ennél sokkal többről szól. Nagyon tetszett benne az, ahogyan a felnőtté válás különböző fájdalmas aspektusait bemutatja, legyen szó extrém szégyenlősségről, zaklatásról, kissé morbid humorérzékről, vagy egyszerűen csak arról, hogy valaki nem felel meg a szépségről alkotott normáknak. 

Az árvaházban élő gyerekek élete nem könnyű. Azért nem könnyű, mert a társadalom nem hajlandó elfogadni őket olyannak, amilyenek. És, ami még ennél is rosszab, esélyt sem kapnak arra, hogy megmutassák, mi is rejlik bennük valójában. Gyakorlatilag száműzetésben élnek egy szigeten, ahol megfelelő távolságban tarthatják őket a ‘normális’ emberektől.

“- És mégis itt tartod őket a szigeten. – mondta Linus védekezően. – Nem mész el. És nekik sem engeded, hogy elmenjenek.

– Csak meg akarom őket védeni egy olyan világtól, ami nem érti őket (…) Ha egy kis önbizalmat ébreszthetek bennük, egy kis öntudatot, akkor remélhetőleg megadhatom nekik az eszközöket, amelyek segítségével szembenézhetnek a való világgal.”

A sziget, meg kell mondani, gyönyörű. De a legszebb kalitka is kalitka marad, nem számít, milyen fényesen csillog.

Az egyik érdekessége a regénynek, hogy TJ Klune egészek sok görög mitológiai elemet sorakoztat fel benne. Az egyik legegyértelműbb az árvaház igazgató, Mr Parnassus neve. A Parnasszosz-hegy Közép-Görögország hatalmas, kréta kori mészkőhegysége, amely történelmi szempontból mindig is fontos volt a görögök számára. Egy Parnasszosz nevű férfiről nevezték el, aki Delphi városában élt. A mitológia szerint, egy árvíz után, Parnasszosz (más menekültekkel együtt) egy új várost hozott létre, melynek neve Lykoros lett. Ebben az értelemben a Ház az égszínkék tengernél Mr Parnassusa egy olyan ember, aki képes biztonságos otthont teremteni, akire érdemes felnézni. És, ha a hegy szimbólumát nézzük, akkor azt is elmondhatjuk, hogy Mr Parnassus megingathatatlan, ha a szerettei jólétéről van szó.

A történet másik főszereplője Linus. A görög mitológiában Apolló megöli Linust, mert az versenyre kel vele, és majdnem ugyanolyan tehetséget mutat, mint a zene istene maga. Nem csoda, tehát, hogy a Ház az égszínkék tengernél Linusa imádja a zenét. A történetben a Varázslatos Fiatalokért Felelős Osztály azért küldi pont őt az árvaházak ellenőrzésére, mert képes pártatlan maradni. Ebben az értelemben, Linus “versenyre kel” munkaadójával. De ahelyett, hogy tökéletesre fejlesztené a pártatlanságot és végtelen hidegséget, szakít ezzel a hagyománnyal, és olyan emberré válik, amilyen mindig is tudta, hogy lehet.

Sok más görög mitológiai utalás is szerepel még TJ Klune Ház az égszínkék tengernél című regényében, de ezeket meghagyom nektek. Kíváncsi vagyok rá, hogy Titeket melyikek ragadtak meg leginkább.

Értékelésem

TJ Klune Ház az égszínkék tengernél című regényének öt rókás értékelést adtam, mert maximálisan lekötötte a figyelmemet.

Szerettem a rejtett (vagy teljesen egyértelmű) üzenetet, miszerint jogunkban áll szakítani múltunkkal, és azzá válni, akik igazán szeretnénk. Szerettem a szereplőket, minden egyes “hibájukkal” együtt.

Boncolgassuk kicsit!

Ahogy azt már említettem, számomra az egyik legérdekesebb dolog a görög mitológiai elemek használata volt. Nektek is tetszett a regény ezen aspektusa? Mi tetszett a legjobban és miért?

Ki a kedvenc szereplőtök és miért?

Ez a regény tükröt fordít társadalmunk felé. És bár imádjuk kiemelni a negatív dolgokat, azokat, amik nagyon nem működnek jól, ritkán gondolunk azokra a dolgokra, amik jól mennek. Ebben az értelemben, tehát, milyen hasonlóságokat fedeztetek fel a regény világa és társadalmunk között? (csak pozitív dolgok jöhetnek szóba)

Még több könyvajánlóért látogassatok el a Könyvklubba!

TJ Klune meseregénye elérhető az alábbi linkeken:

Bookline

Moly.hu

Mint mindig, köszönöm, hogy ma is itt voltatok! 💙

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük