The Rains Childhood

Az eső

Mostanában éjjel érkezik az eső. Nehéz cseppekben borul a városra. Bizonytalanságot és kétséget hoz magával. Ellentétben gyermekkorom esőivel, amelyek édesek voltak, és magukban hordozták az új kezdetek lehetőségét. Manapság úgy lopakodnak mögéd, mint csendes idegenek az éjszakában. Számomra ők a felnőttkori csalódás megtestesítői. Tudod miről beszélek, a pofonról, ami a kanyar után vár, a lengőajtóról, ami hátulról is ad még egyet. A pillanatról, amikor rájössz, hogy az élet nem könnyű, és mindenért meg kell dolgoznod. A szó szoros értelmében. A pénzért megdolgozol, jó párkapcsolatért megdolgozol, ilyenek. Munka munka munka. Tudod, a baj csak az, hogy ez a szó annyira tele van negatív konnotációkkal, hogy már a puszta gondolata is elbátortalanítja a hozzám hasonló embereket. Az olyanokat, akik csak szeretnének lenni, akik csak értelmet próbálnak találni az életnek anélkül, hogy munkával megölnék magukat. Azt hiszem, minden felnőtt megél egyszer egyfajta kiégési pillanatot az életében. Természetesen a lényeg csupán csak az, hogy hogyan lépsz ki ebből a pillanatból, hogyan sétálsz el mellette, hogyan hagyod mindezt magad mögött. Érted. Szóval hogyan teheted az esőt kevésbé ijesztővé, vigasztalóbbá, életteltelibbé és gyönyörűbbé. Amilyennek lennie kellene.

Ha tetszett ez az eszmefuttatás, olvass tovább! 🦊

Nektek

Gyökerek

Olvasd ezt a töredéket egy finom kávé mellett, kellemes zenét hallgatva!

Nyugis zene olvasáshoz

Kérlek, iratkozz fel a blogomra, és oszd meg ezt a bejegyzést barátaiddal is!  🦊

Köszi! 💙

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük