Colson Whitehead: A föld alatti vasút

The Underground Railroad Colson Whitehead

by CrafterFox
in Könyvklub
posted augusztus 17, 2021

„Aki látni akarja az országot, az vonatozzon. Nézzenek ki, ahogy száguld magukkal, és látni fogják Amerika igazi arcát!”

A regény iránt először az Amazon Prime által készített adaptáció keltette fel az érdeklődésem. Valamilyen oknál fogva, ez a téma mindig is nagyon érdekelt, úgyhogy türelmetlenül vártam, hogy megérkezzen a néhány rész megnézése után rendelt saját példányom Colson Whitehead A föld alatti vasút című regényéből. Addig nem is folytattam a sorozatot, amíg a regény végére nem értem. Sajnálatos, hogy néha csak akkor értesülök jó könyvekről, amikor azokból már film, vagy sorozat készült.

A könyvvel való kapcsolatomat talán Cora példájával tudnám legjobban leírni: talán, ha nekifogok már reggel korán olvasni, késő estig befejezhetem az egészet. Néha úgy éreztem, mintha én magam is a föld alatti vasút utasa lennék, mintha Amerika e sajnálatos és szégyenletes történelmi pillanatának aktív résztvevője lennék én is.

Szeretném azt mondani, hogy imádtam ezt a könyvet, de valahogy úgy érzem, ez a szó nem talál a sokkoló, elrettentő eseményekhez, amelyekkel a történet során találkozunk. Whitehead mesterien fűzi a szavakat, az olvasó valóságos éhséggel falja egyiket a másik után.

Ami számomra a legmegdöbbentőbb volt, az a könnyed hangvétel volt, amelyben ezekről a borzalmas bűntettekről és eseményekről beszél azoknál a részleteknél, ahol a fehér rabszolgatartók szemén keresztül láttatja a valóságot. Lényegében a kortárs szemléletet és a négerekkel szembeni elképzeléseket és attitűdöket példázza ezáltal. Whitehead mindezt ítélkezés nélkül teszi. Persze, nincs is szükség arra, hogy ítélkezzen. A brutális tettek magukért beszélnek. Valójában nincs is szükségünk a narrátor hangjára, hogy megmondja, mit gondoljunk. Ennek a technikának a lényege talán pontosan abban rejlik, hogy képes közelebb hozni az olvasót ahhoz az elferdült gondolkodásmódhoz, ami a szóbanforgó időszakot jellemzi. Megmutat, ahelyett, hogy leírna és elmagyarázna. Megengedi, hogy az olvasó maga is lássa, érezze. A fejezetek elé nagy figyelemmel megválogatott szökött rabszolga hirdetések is ezt a célt szolgálják.

„Connelly szerint, aki a niggerkereskedőtől hallotta, Michael előző gazdáját elbűvölték a dél-amerikai papagájok, és arra a következtetésre jutott, ha egy madár be tud tanulni egy limericket, akkor egy rabszolgát is be lehet tanítani szövegeket memorizálni. Elég egy pillantást vetni a koponyájukra, hogy az ember lássa: a nigger agyveleje nagyobb a madárénál. Michael a gazda kocsisának a fia volt. Lappangott benne bizonyos állati agyafúrtság, mint néha a disznókban.”

Cora utazása az amerikai társadalom alappillérén nyugszik és fényt vetít történelmük szégyenfoltjaira. A föld alatti vasút a szabadság véget nem érő keresésének története, egy olyan fogalom kutatásáé, amely annyira absztrakt, hogy (szinte) felfogni is lehetetlen, nemhogy elérni.

„Ellopott testek dolgoznak ellopott földeken (…) A fehérek azért jöttek erre a földre, hogy új életet kezdjenek, hogy uraik zsarnokságától megmeneküljenek, mint ahogy a szabados menekült meg a magáétól. De a maguk elé tűzött eszményeket másoktól megtagadják.”

Ezt a könyvet olvasva rengeteget tanultam az amerikai történelemről. Nem csak a rabszolgaságról, hanem az indiánok és ír bevándorlók iránt tanusított felfoghatatlan bánásmódról is. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne Cora útitársa lenni a szabadság ideáljának felkutatásában.